2010. június 30. szerda 20:30

P. I. CSAJKOVSZKIJ: C-dúr vonósszerenád op. 48
W. A. MOZART: G-dúr fuvolaverseny KV. 313
W. A. MOZART: "nagy" g-moll szimfónia KV. 550
 

Koncertmester: Oszecsinszkij Roman
Közreműködött: Szabó Anita - fuvola
Vezényelt: Madaras Gergely

Helyszín: Királyi Borház és Pincemúzeum udvara

Pince és kamara

Egyharmad rész Csajkovszkij, kétharmad rész Mozart - imígyen állt össze a Grazioso programja a Királyi Borház és Pincemúzeum Fröccs Udvarán. Nyáresti fogyasztásra ideális.
A szabadtéri koncert helyszíne, ahol egyébiránt nemrégiben hitelesített körülmények között elkészült a világ legnagyobb kisfröccse, a budai vár kellős közepén is némiképp félreesőnek tetszik, ám ha már egyszer ráleltünk, igen könnyű megkedvelni. Oldalt várfal, mögöttünk hordók és pincelejárat, hátul valamiféle komplett sajtoló szerkezet, s persze felettünk a magas égbolt, előttünk pedig egy felettébb jó kamarazenekar muzsikál. A szabadtéri koncertélmény obligát kísérőjelenségei, mint amilyen a vébéközvetítés át-átverődő hangja, a macskakoncert és a vérszomjas szúnyogok, mind mellékessé válnak, amint a Grazioso Kamarazenekar belehúz Csajkovszkij 1880-as, oly népszerű Vonósszerenádjába.

Illetve azért beletelt még néhány perc, nagyjából a szonatinát idéző első tétel időtartama, hogy közönség és zenekar külön-külön ráhangolódjon a műre, mely aktus az utóbbi csoport számára elsősorban a hangzásarányok üdvös kiegyenlítését jelentette. A második tétel, a Valse azonban már szinte teljes összhangban mutatta a Nemzeti Filharmonikusok soraiból összeállt együttes játékát, s különösen a három csellista, valamint az egész este remek formát mutató koncertmester, Oszecsinszkij Román hegedűszava szerzett élményszerű pillanatokat a közönségnek.

A kamarazenekar élén az ifjú talentum, az alig 26 esztendős Madaras Gergely posztolt, s működése pálcával és pálca nélkül egyaránt imponálónak bizonyult. Jóllehet, Madaras nemcsak életkoránál, de úgy tetszik, alkatánál fogva sem tartozik, s nem is törekszik a parancsoló tekintélyek, sem a lángoló szenvedélyű tanítók sorába: rokonszenves pódiumlénye sokkal inkább a zenekarral ápolt közösséget, az együttmunkálkodás gesztusát érzékelteti, s persze egyszersmind az autentikus irányításét, ami a Csajkovszkij művét követő két Mozart-slágerdarab előadása során is szembetűnő maradt.

Mozart 1778-as, G-dúr fuvolaversenyét Szabó Anita szólójával hallhattuk, akinek a szólam bravúrjai mellett a feltámadó széllel is meg kellett küzdenie. Bizony igencsak elkéltek a kottatartókhoz rendszeresített ruhacsipeszek, s az első tétel ezúttal is az összehangolódás és idomulás finommunkájával telt. Szabó Anita roppant kulturáltan, komoly és meggyőző stílusismerettel és szimpatikus mértéktartással játszott, ám fuvolahangja csak ritkán vált valóban szárnyalóvá, néha inkább fisztulásnak hatott, s olykor a könnyedség is elenyészett a futamok abszolválása közepette.

A szünetet követően az 1788-as „Nagy" g-moll szimfónia következett, s meglehet, a második részre kibővülő zenekart és fiatal karmesterét ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint a kiküldött recenzenst: mi újat lehet elmondani erről a verhetetlenül populáris, kismilliószor játszott műről? Nos, a Grazioso Kamarazenekar helyes válasza előbb meglett, mint a miénk, hiszen már az első ütemektől friss és energikus játékkal pergették a szimfóniát - egyfajta derűs és felszabadult rácsodálkozással, mondhatnánk, ha e Mozart-műre még rá lehet csodálkozni egyáltalán. A zenekari játék perfekciója e második részben, különösképp a harmadik és negyedik tételben vált a leginkább jelenvalóvá, méghozzá olyasformán, hogy a koncert hangulatosan nyáresti jellege ezzel mit sem csorbult. A Grazioso ugyanis a nevéhez méltó laza kellemmel produkálta magát, s Madaras Gergely barátságos beintéseire pontos játékkal, de mindvégig póztalanul reagált az együttes - fesz és pöf nélkül.

Inter pocula - ez a latin fordulat pohár közit jelent. Az így, poharazás közben kötött barátság a mondás szerint roppant törékeny, míg a megállapodás vészesen ingatag. Ám szerda este úgy tűnt, hogy a poharak és boroshordók között megtartott komolyzenei koncertre sokkal kedvezőbben hat a pincehűst árasztó közeg.

Szerző: László Ferenc
2010. július 6. kedd