2011. április 1. péntek 19:00

Grazioso Zeneszalon +
 

M. RAVEL: Tzigane
J-M. LECLAIR: Deuxième Récréation op. 8
J. S. BACH: V. Brandenburgi verseny D-dúr BWV. 1050
 

Előadták: Gwendolyn Masin és Oszecsinszkij Román - hegedű, Kovalszky Mária - zongora, Szabó Anita és Móré Irén - fuvola, Gál Márta - csembaló, Migróczi Tamás - gordonka, valamint a Grazioso Kamarazenekar művészei
Házigazda: Detvay M. Marcella
Meghívott vendég: KOCSIS ZOLTÁN
Helyszín: Klebelsberg Kulturkúria

„A szavak elvesztették súlyukat”

Kocsis Zoltán a Grazioso Zeneszalon vendége

Egy esztendeje indult útjára a Grazioso Zeneszalon a Klebelsberg Kultúrkúriában. A havonta egyszer jelentkező, ingyenesen látogatható rendezvény háziasszonya Detvay Mária Marcella hegedűművész, a Grazioso Kamarazenekar alapító-vezetője, aki minden alkalomra különleges vendégről gondoskodik. A szalonban így a zenei ínyencségek mellett lehetőség nyílik egy-egy kötetlen beszélgetésre, közös gondolkodásra is. Minden együtt van itt: jó szándék, zene, irodalom, és egy kis házi készítésű vendégváró sütemény.

Az áprilisi vendég kulturális életünk meghatározó egyénisége, a Kossuth-díjjal két alkalommal is kitüntetett, valamint számos egyéb nemzetközi és hazai elismerést magáénak mondható világhírű zongoraművész, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója és karmestere, Kocsis Zoltán volt. A beszélgetés során mesélt arról, hogy már kisgyermekként is muzsikusnak készült, és örül, hogy a zongorát választotta, mert — mint mondta — bizonyára elriasztották volna azok a borzalmas hangok, amiket a még tanulatlan kéz húz a hegedűn. Szó esett a tehetségről, ami kötelez, és a politikáról, ami, sajnos, beférkőzött a családok mindennapjaiba. „A szavak elvesztették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni” — hangsúlyozta a művész. Némi keserűséggel a hangjában szólt a Zeneakadémia nehézségeiről, és arról, hogy Magyarország ma már nem tekinthető zenei nagyhatalomnak. A beszélgetés végén — engedve a háziasszony unszolásának — eljátszotta Schubert gyönyörű c-moll Impromptujét.
— A Grazioso Kamarazenekar rendkívül fontos küldetést végez — nyilatkozta lapunknak Kocsis Zoltán, az együttes tiszteletbeli művészeti vezetője. —Minden nagy szimfonikus zenekarnak kell hogy legyen egy olyan magva, amely tökéletesen járatos a bécsi klasszikus stílusban, illetve a kamarazenélésben. Az Operaház egykori igazgatója, Mihály András nem egy ízben fejtette ki, hogy a jó zenekar első számú feltétele a jó kamarazenélés. Az együttest Detvay Mária Marcella hozta létre az általam vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagjaiból — magam is többször felléptem velük. Marcella fantasztikus szervezőképességének és kitartásának köszönhetően, a Grazioso ma már egyre több és sikeresebb fellépést tudhat maga mögött.

A zeneszalon nem XXI. századi műfaj. Ön szerint szükség van még ilyen összejövetelekre?
A mai világ nagyon nem kedvez az értékes művészeteknek. Új jelenségek, új hősök tűnnek fel, akik a könnyen fogyaszthatósággal és az eszmei, illetve anyagi értelemben vett olcsósággal jelentős számú nézőt csábítanak el. A másik oldalról megközelítve a kérdést: zenésznek lenni ma már egyáltalán nem vonzó pálya — nagyon sok fáradságos munkával lehet csak eredményt elérni. Sokkal egyszerűbb és kifizetődőbb például déligyümölcs - nagykereskedőnek vagy brókernek menni. Persze, nem is ez a baj, hanem sokkal inkább az, hogy az emberek többségének se ideje, se energiája nem marad arra, hogy az igazán értékes dolgokkal foglalkozzon. Úgy látom, hogy nagyon kevés embert kormányoz biztos ízlés és értékrend.

Ezt valószínűleg még gyermekkorban kell kialakítani.
Így van, de, sajnos, az erre való törekvés nem nagyon látszik. Az általános iskolákban már csak heti egy énekóra van. Kodály a hatvanas évek elején azt mondta, hogy ha ilyen ütemben terjed a tanítási módszere, 2000- re már minden nyolcadikos gyerek folyékonyan fog kottát olvasni. Ehelyett mi történt? Nem hogy kottát, de lassan már a betűket se olvassák folyékonyan a gyerekek! Az oktatás színvonala folyamatosan romlik. Bevinni az oktatást az üzleti szférába — holott támogatni kellene — olyan kulturális bűn, amelynek a következményeit az utánunk jövő generációk fogják elszenvedni. Az utóbbi időben feltűnt, hogy Finnországból kitűnő muzsikusok érkeznek. Megkérdeztem a jelenség okát egy finn zenésztől, aki azt válaszolta, hogy egyszerűen átvették a mi (!) Kodály-módszerünket, ennek köszönhetőek az eredmények. Bogányi Gergely, az egyik legkiválóbb fiatal zongoraművészünk is Finnországban, finn tanároktól tanult. Vannak persze jó irányba ható törekvések és kezdeményezések. Nekem is vannak pozitív élményeim: dirigáltam nemrég a Művészetek Palotájában egy Debussy-koncertet, ami után rég nem tapasztalt mély és őszinte megrendülés lett úrrá a közönségen.

Talán az idei Liszt-év rendezvényei és szellemisége segítenek abban, hogy a szélesebb közönség is visszataláljon a kultúrához.
Remélem, hogy így lesz. Én úgy gondolom, hogy a Liszt-évben az az elsődleges feladatunk, hogy végre valahára Liszt elfoglalhassa ebben — az őrületes paradigmaváltással is súlyosbított — világunkban az őt megillető helyet. A Nemzeti Filharmonikusokkal éppen ezért elég sokat foglalkoztunk a méltatlanul háttérbe szorított Liszt-művekkel: a zeneszerző szimfonikus költeményeivel, miséivel, oratórikus és kórusműveivel.

Lassan itt a május és az Ön születésnapja. Ebből az alkalomból minden évben jótékonysági koncertet ad, amellyel a Gyermekmentő Szolgálatot támogatja. Folytatódik a hagyomány?
Természetesen, bár a műsort még nem állítottam össze. Talán éppen a Grazioso Kamarazenekarral lépek majd fel. Feladatomnak érzem az ilyen fajta közszereplést, mert bár számokban mérve elhanyagolható a segítség, mégis fel lehet hívni a figyelmet bizonyos problémákra. Egy-egy ilyen május 30-i koncerten olyan fontos, politikai hovatartozástól függetlenül mértékadó személyiségek jelennek meg, akiknek már a puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy az emberek felkapják a fejüket: itt segíteni kell!

Szerző: Péter Zsuzsanna - Budai Polgár

2011. április 22. péntek